Lászlóffy Waldemár
| Lászlóffy Waldemár | |
| Született | 1903. május 2.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1984. január 16. (80 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1929) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (10/4-1-37)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lászlóffy Waldemár/Woldemár (1934-ig: Bőhm Woldemár) (Kolozsvár, 1903. május 2. – Budapest, 1984. január 16.) hidrológus, közgazdasági mérnök, vízépítő mérnök, egyetemi tanár; a műszaki tudományok doktora (1956). "A Duna hidrológusa". A Nemzetközi Dunabizottság és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság felkért szakértője. Édesapja, Lászlóffy Béla (1869–1926) jogász volt.
Életpályája
[szerkesztés]A budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki, majd közgazdászi diplomát. 1925–1928 között a József Műegyetem Mérnöki Osztálya és Építészi Osztálya Vízépítéstani Tanszékének tanársegéde volt. 1928–1935 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézetének beosztott mérnöke, 1935–1938 között a víztani, 1938–1941 között a vízjelző csoport vezetője volt. 1941–1942 között a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal főnöke volt. 1942–1945 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízhasznosítási Ügyosztályának vezetője volt. 1945–1948 között a Vízrajzi Intézet kutatómérnöke volt. 1948–1951 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanára volt. 1948–1952 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztályának osztályvezető-helyettese volt. 1952–1963 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztályának vezetője volt. 1963–1969 között a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet tudományos munkatársa volt.
Munkássága
[szerkesztés]A Vízrajzi Intézetben fontos hidrológiai tanulmányokat végzett a Nemzetközi Duna-Bizottság és a Duna Állandó és Vízügyi Műszaki Bizottsága számára. 1930-ban a hidrológiai kutatás feladatait és a hidrológiai adatszolgáltatás helyzetét vizsgáló tanulmánya alapján megbízást kapott a Vízrajzi Évkönyv újjászervezésére és szerkesztésére. E munkája az egész hazai vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítását jelentette. A modern információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a Vízügyi Szakkönyvtárat. Kutatási területe a magyar Duna víz- és jégjárási viszonyainak, valamint a Tisza-völgy hidrológiájának és vízszabályozásának feltárása volt. Szerteágazó kutató-szervező, oktató tevékenységét tükröző irodalmi munkássága közel 300 cikket és tanulmányt ölelt fel. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagja volt. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, egyetemi tankönyveket írt.
Sírja a Farkasréti temetőben található (10/4-1-37).[5]
2000-ben a Magyar Hidrológiai Társaság emléktáblát helyezett el lakóháza falán (Salamin Pállal közös emléktábla).
Művei
[szerkesztés]- A hídépítés hidraulikai kérdései (1929)
- A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrológiai adatszolgáltatás mai állására (Vízügyi Közlemények, 1930)
- A folyók jégviszonyai különös tekintettel a magyar Dunára (1934)
- Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel (1935)
- Vízsebességmérő szárnyak hitelesítése a toulouse-i egyetem vízműtani intézetében (1935)
- Franciaország néhány újabb vízierőműve (1936)
- A vízrajzi tanulmányok számítási és szerkesztési eljárásai (1938)
- Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása (1938)
- A Duna 1838. évi árvize és fővárosunk mai árvízvédelmi helyzete (Budapest, 1938)
- A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1939 (1940)
- Magyarország ivóvízellátása (1940)
- A kultúrmérnökök hatvanévi munkásságának eredményei (1941)
- A Duna Budapestnél (1941)
- Ivóvízellátás és szennyvízelvezetés (1941)
- Válogatott fejezetek a víztan köréből (1942)
- A vízrajzi szolgálat fejlesztése a vízitársulatok közreműködésével (1942)
- A jeges árvizekről (1947)
- A folyók jégviszonyai (1949)
- A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása (Vízügyi Közlemények, 1950)
- A felszíni vízkészletek számbavétele (1952)
- Vízépítéstan (1952)
- Árvizi hozamok számítása (1953)
- A folyószabályozás hidrológiája (1953)
- A kisvízfolyások hozamának meghatározására szolgáló módszerek (1953)
- Folyóink jégviszonyai (1954)
- Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai (Budapest, 1956)
- Az öntözővíz mérése (1957)
- A Morvatoroktól a Fekete-tengerig terjedő Dunaszakasz jégviszonyai (1958)
- Az osztrák Duna árvizei (1958)
- A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének szükségessége és lehetőségei (1961)
- Hidrológia tervező mérnökök számára (1964)
- A szegedi árvíz 1879 (1969)
- A Fertő-táj bibliográfiája (1972)
- A vízügyi adatok forrásai (1974)
- Gyakorlati vezérfonal a tudományos munkássághoz (1982)
- A Tisza (Budapest, 1982)
- A hidrometria magyarországi fejlődése (posztumusz, Fejér Lászlóval, Budapest, 1986)
Díjai
[szerkesztés]- Schafarzik Ferenc-emlékérem (1947)
- a toulouse-iak tiszteletbeli tagja (1961)
- Munka Érdemrend (1962)
- Prechtl-érem (1963)
- Vásárhelyi Pál-díj (1972)
- a Munka Érdemrend arany fokozata (1973)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ A Farkasréti Temető 2. - Budapesti Negyed 41. (2003. ősz)
- ↑ Lászlóffy Waldemár a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Örökség Intézete
További információk
[szerkesztés]- Dr. Lászlóffy Waldemár irodalmi munkássága 80. születésnapja alkalmára (Budapest, 1983)
- P. Károlyi Zsigmond: Lászlóffy Waldemár (Technikatörténeti Szemle, 1985)
- Vágás István: Lászlóffy Waldemár (Hidrológiai Közlöny, 1984. 2. sz.).
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 984. o. ISBN 963-86222-4-5
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 3. átdolgozott kiadás. Szerkesztette: Betlen Katalin. Budapest, Kossuth, 1975.
- A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeállította és szerkesztette: Marczell Ferenc. Budapest, Magyar Hidrológiai Társaság, 2000.
- Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 1024. o. ISBN 963-85433-5-3
- Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, Szerző, 2000.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Természettudományi lexikon IV. (L–N). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet